Amíg nem éled át személyesen, nem gondolnád, hogy mennyit számít 1-2 óra a műtőben és utána az, ahogyan és aki közli veled a tényeket. Én 5 hónapon belül két műtéten estem át. Amikor az első után felébredtem jött az orvos és kerek perec aggódóan és teljesen pesszimistán közölte, önnek endometriózisa van, amikor ki akartuk venni kiszakadt a hólyagja majd összevarrtuk, de 3 nap helyett legalább egy hétig kell maradnia, mert a katétert nem vehetik ki, amíg nem forr össze, és a végére a kegyelemdöfés: Csak lombikkal lehet gyereke. 9 napot töltöttem ott.

Amikor 1 óra helyett 5 órával később visszavittek a szobámba a páromon láttam h legalább 5 évet öregedett, azt sem tudta élek-e még v hogy mi van. Senki egy szót sem mondott neki h mi van velem, majd amikor visszavittek csak azt látta, hogy sírok. Alig bírtam neki elmondani, hogy mi történt. Ezek után borzalmas,órák, napok, hetek, hónapok következtek. Hogyan tovább, mit tegyünk, mi a következő lépés stb.

Eltelt 5 hónap és újra, de egy másik kórházban találtam magam. Ekkor már nem engedtem, hogy a kórházban várja meg, amíg végzek. Elküldtem dolgozni és mondtam h csak este jöjjön.

Ez egy sokkal komolyabb és nagyobb műtét volt, ami után az első éjszakát az intenzíven töltöttem. Amikor felébredtem, homályosan igaz, de láttam és felismertem az orvosom. Csak ennyit mondott: LEHET GYERMEKE! Éreztem, hogy vidám ő is, és az ápoló is boldogan szaladt oda, h hallottam-e. Mondtam igen, és mosolyogva visszaaludtam. Amikor Ő megérkezett éppen ébren voltam. Csak mosolyogtam, rettentően jó kedvem volt és megnyugodtam. Egyszerűen mindketten boldogok voltunk annak ellenére, hogy mindenhonnan csövek, vezetékek lógtak, körbe mindenhol monitorok, félóránként vérnyomásmérés, óránként majd háromóránként vérvétel stb.

Nem az a fontos, hogy hol fekszel, hanem az, hogy az orvos mit és hogyan közöl. Nekünk fél éven belül először rosszra fordult az életünk majd megint jóra. Nem mondom, hogy nem okozott, sőt okoz még ma is problémát a műtét utóhatása, ezt az évet soha nem fogom tudni kitörölni, de sok mindent megtanított nekünk.

Az első műtét után kb 1 hónapig nem nagyon tudtam autót vezetni, annyira fájtak a vágásaim és belül minden, pedig csak kis lyukak voltak. A második után 2 héttel már simán vezettem, és nem fájt semmim. Akik mellettem voltak mindkét műtét után, azok azt várták, hogy a második után lerobbanok, lefogyok és szörnyen fogok kinézni. Ehhez képest csak 3 kg-ot fogytam és elképedtek, amikor megláttak. Nem akarták elhinni, hogy sokkal jobban nézek, mint az első után. Egyszerűen az ébredés követő percekben azt hallottam, amire február óta vágytam, és ez adott új reményt és rengeteg erőt. Két és fél hónap telt el, és ne lenne nap, amikor ne jutna eszembe. Hálát adok azért, hogy kaptam még egy esélyt.

Hálás vagyok, hogy rettentően emberséges, és szuper orvosokat találtam, akiknek nem a pénz volt fontos, hanem az, hogy segíthessenek, és megadhassák a lehetőséget egy egészséges, boldog életre és a gyermekáldásra :)

Csak azt tudom tanácsolni, senki ne feküdjön rögtön az első orvos szikéje alá, amíg más véleményét ki nem kérte. Én aláfeküdtem, és meg is bántam. Jó lecke volt! Tanuljatok mások hibájából!

Szép az élet :)